Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Devecseri tudósítás

2010.10.22

 

Vizi Ignác, az Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke a következő beszámolót jutatta el e weboldalra. Természetesen örömmel adunk teret ennek a láttató írásnak, márcsak azért is, mert tűzoltóink ismét bizonyítottak!

                                  Második nap Devecseren

 "A katasztrófa utáni első hétvégére az elhatározás után nem maradt elég időnk ahhoz, hogy adományokat gyűjtsünk, illetve nagyobb létszámmal próbáljunk segítséget felajánlani. Elhatároztuk, hogy a következő héten meghirdetjük az adománygyűjtést, és személyesen fogjuk elvinni felajánlásokat. Így az első hétvégén két mezőfalvi önkéntes tűzoltó, Somogyi Timi és Sudár Évi csatlakozott a Baracsi Önkéntesek lelkes csapatához.  A Devecseren töltött szorgos és szívszorító nap beszámolóját hallva kiplakátoztuk Mezőfalván az adományok gyűjtését, illetve ezzel együtt többen elhatároztuk, hogy a következő héten személyesen is segíteni fogunk kárfelszámolásban. Hét közben a kárhelyről érkező híreket hallva kezdtünk elbizonytalanodni, és gyakorlatilag amíg a helyszínen ki nem jelölték számunkra azt a területet, ahol dolgozhatunk, ez a bizonytalanság csak fokozódott.

A hét közben érkező adományokat Sudár Misikénél gyűjtöttük. A pénteki készülődés után szombaton korra-reggelre terveztük az indulást. Ez némi műszaki probléma ellenére - mondhatjuk - sikerült is. A két órás út végén, már a főút aszfaltján lévő elszíneződést látva tudtuk, hogy közeledünk célunkhoz. Devecser határában géppisztollyal felszerelt rendőrök állították félre az autókat. Miután mindenki egyenruhában volt a csapatunkból, így ezen a ponton gyakorlatilag akadálytalanul jutottunk át. A település ezen végén azonnal szembesültünk a vörös iszap okozta károkkal. Az építményeken látszódott a körülbelül 2-2,5 méter magasságig felérő vörös szennyeződés. Némi útbaigazítás után megtaláltuk a városházát. Az utca végén szintén felfegyverzett rendőrök posztoltak. Ismertetve célunk segítően irányítottak a hivatal előtt álló tűzoltóhoz. Ott elmondtuk, hogy önkéntes tűzoltók vagyunk, és az összegyűjtött adományok mellett segíteni is készek vagyunk a kárfelszámolásban. Kaptunk egy térképet, bejelölték számunkra azt a körzetet, ahol jelentkeznünk kell, illetve azt helyet, ahol az adományokat adhatjuk át. További egyeztetések után aztán egy helyi üzem területére értünk. Itt külön épületbe pakoltuk az élelmiszereket, és külön épületbe a védőruhákat, eszközöket. (Az előzetes információk alapján, miszerint már ruhára nincs szükségük, azokat el sem szállítottuk; nyílván amennyiben a későbbiek folyamán mégis szükség lesz rá, akkor természetesen elszállítjuk, vagy ha nem, akkor a vöröskeresztnek fogjuk átadni.) Nos, míg a regisztrációra várakoztunk, sorra érkeztek a segítők. Ezek után utunk arra a helyre vezetett, ahol a még hiányzó egyéni védőeszközöket kellett felvennünk. A beöltözés már nem volt egyszerű, hiszen ezen a helyen is mindent az iszap borított, hol jobban, hol csak elszínezve a már korábban láthatóan megtisztított aszfaltot.
Gyakorlatilag teljes védőöltözetben próbáltunk arra területre belépni, ahol az ingatlanok mentesítését végezték, de ennek ellenére igazolni kellett magunkat az ott szolgálatot teljesítő rendőröknek is. Innen már „akadálytalanul” jutottunk arra helyszínre, ahol az egész napot munkával töltöttük. Egy rövid eligazítás után megtudtuk, hogy az iszap eltávolítása után a hátramaradó felületet gipsszel kell leszórni, és ezzel mondhatjuk, hogy az a terület „kész”. Ez nem földcserét jelentett csupán; a feladat az volt, hogy a földön lévő, esetünkben 5-7 centiméter vastag repedezett, azonban a felszín alatt krémszerű, csúszós vörös iszapot talicskába rakjuk, majd az ingatlan előtti úton kiborítjuk, ahol a rakodógépek konténerekbe pakolják. Lendületesen kezdtünk neki a lapátolásnak, azonban a növények gyökerei miatt a földben csak nehezen tudtuk a lapátot tolni. Hamar rá kellett jönnünk, hogy okosan be kell osztani az erőnket. Ebben az időben érkezett a reggeli mellé három fővel a Tótvázsonyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület különítménye, aminek ezek után csak örülni tudtunk. Így a hat fő mezőfalvi, és három fő baracsi tűzoltóval együtt összesen tizenketten serénykedtünk. Később rendre érkezett egy kisteherautó, amiről teát, ásványvizet és egy esetben még csokit is kaptunk. Megtudtuk, hogy az osztást végző hölgyek egyike korházban leadott műszakja után napközben önkéntesen végzi ezt a munkát.
A szomszédos ingatlanokon gépek forgolódtak, a kertek végében teherautók váltották folyamatosan egymást, a szántóföldek irányából egy repülőgép tette fordulóit a házak fölött. A távolból a településen újonnan kialakított hangosító rendszer próbáját hallottuk. A vörös vidék hátterében pedig a Somló hegy látszódott.
Az ingatlan tulajdonosa is megjelent napközben és elnézést kért tőlünk, hogy ő nem tud segíteni, de az ügyvédhez kellett mennie. Elmondása alapján annyira elkeserítőnek látják a környékbeliek a helyzetet, hogy senki sem akar maradni. Ő egy „maszek” cégnél dolgozik, ahol a munkáltató megértő, de miután ketten vannak csak alkalmazottak, és a kollégája nem tudja az ő feladatát ellátni, így kénytelen ott is helytállni.
Tizenhárom óra környékén aztán megérkezett az ebéd ugyanazzal a kisteherautóval, amivel korábban a frissítők érkeztek. A kiszolgálásra panaszunk nem lehetett, hiszen két étel közül is választhattunk. Jobb nem lévén a vörös, de legalább száraz járdára ültünk és fogyasztottuk el az ebédet. A délelőtt végzett munka után ez olyan jól esett, mintha otthon ebédeltünk volna.
Ebéd után aztán újabb nekifutás, és tizenhat óra környékén már gipsszel borított földet tudtunk magunk mögött. Egyetértésben úgy döntöttünk, hogy mára ez éppen elég volt. A talicskákat és szerszámokat az utcán felsorakoztatva köszöntünk el a helyszínen koordináló hivatásos tűzoltó tiszttől. A csapat egy közös kép kedvéért felsorakozott a tótvázsonyi tűzoltók autója elé. Sajnos a leírtaknál többet nem igazán tudtunk meg a kollegákról.
Levetkőzve a szennyezett védőruhákat még vettünk egy frissítőt a polgármesteri hivatalban, majd hazafelé indultunk. A kisvárosból kifelé katonák mosták a gépjárműveket.
E rövid beszámoló végén, persze nem utolsó sorban, szeretnénk megköszönni minden lakónak azt az adományt, amit rajtunk keresztül eljuttattak a katasztrófa helyszínére a károsultaknak.
Köszönettel:
Mezőfalva Nagyközség Önkéntes Tűzoltó Egyesülete nevében: Vizi Ignác, elnök."
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.