Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ma is érvényes...

2010.11.02

 

Érdekes mondanivaló

 
Elgondolkodtató sorokra, mondatokra akadtam egy rendkívül érdekes könyvben. Engedelmükkel megosztanék ebből néhány gondolatot Önökkel, melyek szabadon értelmezhetőek napjaink országos, de akár községi helyzetére is.
 
„Minden, ami valamely néppel és körülötte történik, számtalan pontról induló erők szövedéke. Olyan erőké, amelyek a nép életterén belül és olyanoké, amelyek ezen kívül fakadnak. Minden nép ahhoz a helyzethez van kötve, amelybe történelmi fejlődése állítja. Ez a helyzet azonban változó. A nemzet, számára megfelelőképpen viszonyulhat mindehhez, ha helyzetének elemeit, mindenekelőtt is a maga erejének viszonyát a környező erőkhöz, s a helyzet változásának irányát és mértékét felismeri, s ehhez úgy alkalmazkodik, ahogyan az legsajátosabb érdekeinek a legjobban megfelel.

 

A népek is éppen úgy, mint az egyének, az életük adottságaiban kínálkozó lehetőségekből teremtik meg a maguk üdvét, vagy gyalázatát; gyarapodását vagy pusztulását. Helyesen élni nem más, mint helyzetünk és erőink törvényei szerint élni. A nemzetnek, miként az egyénnek is, vannak olyan életérdekei, amelyekért vállalnia kell a legnagyobb áldozatot, még akkor is, ha ez súlyos kockázattal jár. Ha adott esetben nem vállalja ezt az áldozatot, ha fenyegetett életérdekei védelmében nem veti be minden erejét, akkor küzdelem nélkül csapódnak össze fölötte a hullámok, s győznek azok a tényezők, amelyek életének útját keresztezik. Ilyenkor tétlenül maradni éppen olyan bűn, mint ha a nemzet ok nélkül, erejével arányban nem álló vállalkozásokkal hívja ki önmaga ellen a sorsot.

 

Minden nép bölcsességének és életrevalóságának az a próbája, hogyan találja és tartja meg egyensúlyát, biztonságát, gyarapodásának lehetőségét a nemzetek mozaikjában. Ezért tisztán kell látnia azt a helyzetet, amelybe sorsa állította, s le kell mérnie ennek a helyzetnek minden elemét. Különböztetnie kell elérhető és elérhetetlen célok, valóságos és képzelt veszélyek között.

 

Folytonos küzdelem ez nyíltan jelentkező és rejtett erőkkel. Ebben a küzdelemben a helyes utat felismerni, arra idejében rálépni, a kínálkozó móddal élni, a megfelelő eszközöket felhasználni: ez a politika. A tömegek számára mindig ösztönös valami. Tartalmat, formát az ád néki, akiben a célok tudatossá válnak, aki értelmével le tudja mérni, mit lehet, és mit kell tenni, s aki a maga felelősségére cselekszik is. Mert cselekedni csak egyének tudnak. Viszont az ő cselekedetük mitsem ér, ha elhatározásuk erejét nem sokszorozza meg a tömegek együttérzése, s ha a tömeghez tartozók maguk is nem vállalnak részt a cselekvésben.

 

E nélkül a közösség életében, vagyis a politikában, a vezetők minden elhatározása olyan, mint a homokra írt ábra, vagy a felhőkre vetett fény.

 

Az, hogy egy nemzet vezetője mire határozhatja el magát, s mit hajthat végre, tulajdonképpen benne szunnyad a tömegekben, amelyek mögötte állnak és követik. A vezető művészete, hogy ezt helyesen felismerje, és tudatossá tegye bennük. Ha azok, akik a vezetőnek engedelmeskednek, nem képviselik értékben és számban az egész nemzet erejét, akkor engedelmességük és megmozdulásuk sem ér sokat, illetőleg csak annyit, amennyire és ameddig akaratukat a más irányba kívánkozó, vagy renyhén veszteglő környezeti elemekkel szemben érvényesíteni tudják.

 

Erőtlen és rövidéletű az olyan elhatározás, amely mögött a maga sorsát építő nép megbontott sorokban, vagy bizonytalanul és tétován áll.

 

A politika ilyen módon a vezetők olyan tudatos vagy ösztönös elhatározása, amelyet a nemzet többségének cselekvő asszisztenciája kísér és szentesít.

 

A politikai elhatározás helyességének ismerve az, hogy a nemzet mennyire tudja levonni helyzetének konzekvenciáit; hogyan számol azokkal a tényezőkkel, amelyek életét, boldogulását és környezetéhez való viszonyulását tartósan meghatározzák, s mennyire tud elhatározása mellett egységben kitartani.

 

Célok, eszközök és lehetőségek minél tökéletesebb összehangolása az, amit politikának nevezünk. És ahol ezek az elemek diszharmóniában vannak, az nem más, mint meggondolatlan vagy vakmerő kaland.

 

Minden ország, nemzet és közösség annyit ér, amennyi erőt és egységet jelent. Ehhez képest használják fel eszközként vagy várnak tőle aktív támogatást mások. A gyengék és elesettek nem számítanak. Javaikat elveszik vagy megosztoznak rajta. Más eshetőség nincs. A világ nem szamaritánus intézmény...

 

Olyan normák ezek, amelyek minden idők minden politikájára érvényesek.

 

(...) Minden politikai terv értékének leglényegesebb ismerve az, vajon adva vannak-e megvalósításának feltételei, vajon azokra az erőkre és tényezőkre támaszkodik-e, amelyeken valamely helyzet egy adott pillanatban valóban megfordulhat.

 

Még a legtetszetősebb terv is, amely nem számol azokkal az emberekkel, tényekkel és viszonyokkal, amelyeken át vagy amelyek közegében testet kellene öltenie - mit sem ér a valóság mérlegén. 

 

Ez azt jelenti, hogy a politikai gondolat tartalmához elválaszthatatlanul hozzátartoznak azok a személyi és tárgyi viszonyok, amelyekre adott időpontban alkalmazni akarják. 

 

Más szóval, a politikai gondolat nem olyan, mint a spekulatív tudományok gondolatai, amelyek értéke merőben független attól, hányan értették meg. A politikában maga a gondolat sem ér semmit, ha nem kell azoknak, akiknek szól vagy nem felel meg azoknak az erőviszonyoknak, amelyekre vonatkoztatni akarják." 

 
 
Forrás: Bárdossy László - Magyar politika a mohácsi vész után (1943)
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.