Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Emléknap

2010.05.27

 

Szomorú megemlékezés

 

Idén is megemlékeztünk május 26-án községünkben azokról, akiket német nemzetiségük miatt rendkívül embertelen és szívfacsaró módon kitelepítettek, és megfosztottak mindentől, ami csak fontos lehet egy ember életében…

 

Az idei megemlékezésen Molnárné Troppert Mária képviselőasszony, a helyi Német Kisebbségi Önkormányzat vezetője mondott megnyitó beszédet a Plébánia épülete előtt, majd a Nőikar énekelt németül. A program a Művelődési Házban folytatódott, ahol előbb Jamniczky Zoltán tartott képes előadást a nap témájával kapcsolatban, majd kötetlen és rendkívül érdekes beszélgetésre került sor, mely az éjszakába torkollott.

 

A következőkben Lak István egy korábbi, a témekörrel kapcsolatos, tartalmas írását közöljük a mezohir.info közreműködésével.

 

„Hercegfalva 1951 februárjában lett Mezőfalva, Dunapentele 1951. november 7-én kapta a Sztálinváros nevet. 1956. október 25-én a forradalmi népgyűlés követelte a szocialista város nevének megváltoztatását. Az ottani események Mezőfalvára is hatottak. Október 27-én délelőtt Dunaföldvárról teherautón fegyveres forradalmárok érkeztek falunkba. Akkor a tanácsház épületéből az udvarra szórták az összes begyűjtési, beszolgáltatási iratokat, személyi adatokat, hivatali jegyzőkönyveket, Lenin-, Sztálin- és Rákosi-képeket, és mindezeket felgyújtották. Így gyakorlatilag Mezőfalváról alig kerülhettek hivatalos dokumentumok a megyei levéltárba. 1956. október 28-án délután forradalmi népgyűlés volt a falu kultúrházában. Itt Kéri András helyi lakos felvetette, hogy falunk vegye vissza régi nevét, hivatkozott a sztálinvárosi példára, amely akkor lett Dunaújváros.

 

Hazánkban a Hercegfalva név már a Hunyadiak korában is előfordult, egy Villány környéki települést neveztek így. De több Hercegfalva nevű falu is volt a régi Magyarországon. A mi falunk létesítésében nagy kezdeményező volt Dréta Antal zirci apát, aki 1811-re Újmajorban létrehozta németek betelepítésével az új falut. Munkájához hozzájárult és sokban segítette őt József nádor. Így falunk kettőjük munkája eredményeként jöhetett létre. Ez az új település 1811-ben a nádor iránti tiszteletből kapta a Hercegfalva nevet. A XX. század első felében több család is felvette a Hercegfalvi ill. Herczegfalvy nevet, melyet ma is jó néhányan viselnek. Településünk e patinás nevet 140 éven át viselte. 1951-ben az akkori viszonyok között a megyei tanács hatására a helyi vezetés a falu szocialista átszervezésekor településünk nevét Mezőfalvára változtatta.

 

Magánbeszélgetéseim során számos érvet hallottam, ezek közül néhányat idéznék:

- Amikor elvették a falunk nevét, akkor a többséget nem kérdezték meg, hogy akarja-e az új nevet vagy sem. A falu nevét visszakérők nem azt akarták, hogy visszatérjen a régi úri világ vagy a német származású többség. Valójában ez már nem is jöhetne létre, hiszen a régi urak és a kitelepített németek nagy része már távozott az élők sorából. Mi csak őseink ránk hagyott örökségét, falunk egykori nevét kérjük vissza. A múltunk nélkül nincs jelenünk és nem is lehet jövőnk sem.
- A gyökereink nélkül nem lehet élni, fejlődni. A Hercegfalva név az alapítókhoz: Dréta Antalhoz és József nádorhoz kapcsolódik; az utóbbi nem csak falunkért, hanem hazánkért is nagyon sokat tett. Ő, a Habsburg főherceg, aki elszakadt családjától, és lényegében magyarrá lett. Ezért haragudtak rá, a családja legtöbb tagja megvetette. József nádor számos intézményt, létesítményt hozott létre, támogatta ezeket. Hosszan lehetne sorolni, mit is alkotott országunk nádora.
- A még élő kivándoroltak, kitelepítettek ma is Hercegfalvaként emlegetik szülőfalujukat. A falunkban élők közül még elég sokan vannak, akik Hercegfalván születtek.

 

Az elmúlt évtizedben számos egyéni és közösségi kezdeményezés volt azért, hogy Mezőfalva visszakaphassa a régi nevét. Ezek kapcsán említhető meg Dr. Békési Béla és Jamniczky Zoltán neve is. Ez az egykor rangos település megérdemelné, hogy visszakaphassa a patinás Hercegfalva nevet.

 

Tények és emlékeim: 1946-ban a Németországba eltávolítottak helyére falunkba az Alföldről telepítettek le családokat. 1848-ban a még itthon maradt német ajkú lakosokat kulákoknak nyilvánították, és belső kitelepítésre ítélték. Az így szabaddá vált házakba a Felvidékről idetelepítetteket helyezték el. Ezek a ki- és betelepítések feszültségeket, ellentéteket idéztek elő falunkban. Ez a nehéz helyzet csak lassan oldódott. Akkoriban a volt cselédek is sokan költöztek be a környező pusztákból. Ez is több embernek okozott gondot. A megbékéléshez mi, az akkori iskolások, fiatalok, a nemzedékbeli különbségből fakadóan könnyebben alkalmazkodtunk, mint a szüleink, nagyszüleink. Mi inkább befogadtuk az idekerült kis társainkat, fiatalokat. Így volt ez a mi családunkban is. Mind a hat testvéremnek és nekem is, alföldi, felvidéki vagy volt-cseléd barátaink voltak. Ezzel kapcsolatban mondta nekem az Ábele nagymamám: „Minket kidobtak a házunkból, nektek pedig csángó, szlovák vagy cseléd barátaitok vannak?” (A falunkban akkor az alföldieket hívták csángónak, a felvidékieket pedig csak szlováknak mondták.) A nagymamámnak akkor azt válaszoltam: „Ahogyan maguk nem tehettek semmit a sorsuk ellen, úgy az ide telepítettek sem…” Ez ma is így van, a gyerekek, fiatalok mindig jobban tudnak alkalmazkodni az adott változó helyzethez.

 

1951-ben falunk nevének megváltoztatását sokan nem tudtuk megérteni, de minket nem kérdeztek meg a dologról akkor. Az új név felvételének ünnepségére kivezényeltek bennünket, iskolásokat is. Ezután egyszer a nagypapámmal beszélgetve azt mondtam neki, hogy talán azokkal a kapott mezőgazdasági gépekkel kárpótolták a falut. Erre ő azt felelte, hogy drága árat fizettünk mi azokért a gépekért, amik községünkbe megérkeztek; elvették tőlünk az őseinktől ránk hagyott örökséget, a falunk nevét. Ezt akkoriban másoktól is hallottam.

 

Általában szerettem az idősekkel beszélgetni, hiszen tőlük sokat lehetett és lehet tanulni. E beszélgetések közül jól emlékszem arra, amit többen is elmondtak: sok embert kitelepítettek, az itthon maradottak közül soknak elvették a házát, a földjét, de minden itt-lakótól elvették a faluja régi nevét.

 

Falunk lakói az említett nehéz időszakban, ha küzdelmesen is, de igyekeztek úrrá lenni a korlátozásaikon. Községünk mai lakóinak is sok nehézséggel kell megküzdenie, de az egymás iránti tisztelettel, megértéssel, segítséggel mindent meg lehet oldani. Megfontolással, megértéssel, fogadják el egymás véleményét falunk nevének visszavétele kérdésében, kezdve a fiataloktól az idősekig bezárólag."

 
Üdvözlettel és tisztelettel:
Lak lstván
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.